Szívvel, hittel

Magyar vagyok, ismét talpon!
Hív a hazám újra, hallom.
Ifjú szívem lüktet lángol,
nincs az a kéz, mi engem láncol!

Le kell ráznunk! Nem hagyhatjuk!
Csendben őket meg nem hatjuk!
Várhatnánk még való igaz,
de késlekedés nem hoz vigaszt.

Elindultunk tettvágy lobban,
ezer szív ma együtt dobban!
Bátran megyünk emelt fővel…
de nem számoltunk puskacsővel.

A tömegben most golyó süvölt,
döbbenet fájó csendje üvölt!
Golyó sebez, nem válogat
vér és könny áztat árkokat.

Gyász ruhát ma puska szabja.
Messze szállt a béke magja.

Így választásunk nincs más, semmi
szabadságért szembe menni.
Menni, bár lehet, hogy itt halunk,
de magunkhoz hűek így vagyunk!

Szívet, hitet itt legbelül,
ezeket visszük fegyverül
s miénk a szabad akarat,
így döntünk meg elnyomót s falakat!