Ím egy falatnyi evolúció
így tűnt el e populáció.
Megtörve a nádas csendjét, recseg a dí nóta,
éneklésre adta fejét néhány idióta…
éneklésre adta fejét néhány idióta…
Dirigál a karmester, szelektál! Ó Señor!!!
A nádasba rendet vág, s eltűnik a tenor!
Mondjuk, a kritikának, ez igen éles módja…
azért szopránt s basszust hagyott, de csak muta TÓba…
A nádasba rendet vág, s eltűnik a tenor!
Mondjuk, a kritikának, ez igen éles módja…
azért szopránt s basszust hagyott, de csak muta TÓba…
Rövid volt e mese a dínóknak is annyi,
eltűnt a tó, mocsár…vagy mi.
Bár nem is mocsár volt az, csak egy olajfolt,
jöttek a zöldek, így hol volt, hol nem folt!
eltűnt a tó, mocsár…vagy mi.
Bár nem is mocsár volt az, csak egy olajfolt,
jöttek a zöldek, így hol volt, hol nem folt!
Huss el véle Itt a vége, nincs itt már egy pisszenés se.
„Miről mesélnek a képeim” ötlet: Tóth Ditta