Drága Verám életem
figyelmedet kéretem,
szól köszöntő énekem…
(bár inkább csak énnekem
áll a hajam égnek tőle,
hisz nem lettem ez esztendőre
tehetségesebb, én dőre)
Jöjjön hát egy néma kotta
mit szerényen megalkot ma
itt e költő kezdemény,
szóval akkor kezdem én.
A napot újra megkerülve
futva, fekve, állva, ülve
tán azt érzed el se mentél,
de valahová megérkeztél.
Tapasztalat, élményhalom,
könnyedség és bonyodalom…
jöttek biztos szépen sorba,
ahogy annak rendje-módja.
Kívánom, hogy ez évben
éld az álmod meg ébren!
Legyen teljes, legyen bájos
kristálytisztán homályos,
felkavaró, élményt adó,
győztes, vagy éppen megadó,
hogy megérkezve majd az újba
elmondhasd majd újra s újra
jobbat nem is kérhettem
csodás, hogy megélhetem!
