Az vagy nekünk

Évek sorra mennek-jönnek
arcodon hol mosoly, hol könnyek.
Olykor összeteszed két kezed:
Miért nem sámli?- kérdezed.
Mit jelent a léted?
elmondom s megérted:

Az vagy nekünk,
mint gyereknek az anya,
mint unokának a mama,
mint fának a gyökér,
mint üvegnek a tölcsér,
mint esőben az ernyő,
mint ózonnak az erdő,
mint tojásnak a fészek,
mint méznek a méhek
mint borsónak a héja,
mint festőnek a létra,
mint báránynak a gyapjú,
mint vándornak a batyu,
mint lombnak a szellő,
mint égnek a felhő,
mint sugara a napnak,
mint mosoly az arcnak,
mint betű a könyvnek,
mint érzelem a könnynek,
mint sebnek a géz
Az élet vagy nekünk! Ennyi az egész!

Lám ezért jó, hogy megszülettél,
bútor helyett ember lettél,
így teljes a világ veled,
Szeretünk, sose feledd!
Boldogan élj még sokáig,
az öröm legfelső fokáig!

(2015.09.30 Anyuskámnak)