A Jó Isten tenyerén

Hosszú utadon most ülj kicsit mellém
s ha életed könyvét a polcról levenném,
mesélnél-e mi volt, hogy is volt régen,
hogy emlékezzünk együtt meghitt estéken?

Együtt a boldog gyermekkorodra,
a bódult szerelmes szép napokra;
gyermekek, unokák érkeztére,
az együtt töltött családi szép estékre;
együtt a harcra, meg a szépre és a jóra,
a gyógyírként érkező kézre, szóra;
a nap végi fáradt jó éjt csókra,
az esténként rebegett hálaima szóra.

Ne feledd a régit, de figyelj előre,
vedd észre a pici jót és építkezz belőle.
Simogasson tovább a nap éltető fénye,
tápláljon a holnap hite, reménye.

S most, hogy életed könyvében lapozunk te meg én,
lásd, még mindig ott ülsz a jó Isten tenyerén!

2020.11.30.

Fotó: Dancsiné Hodbabni Zsuzsanna, Szuzim 🙂