mely ezer éves múltra büszke
s ha sebezte is sokszor tüske,
hamvaiból bátorsággal
feltámadt és újra szárnyal!
Az én hazám, csodás vidék,
hol annyi szépség, annyi báj van
barlangokban, ódon várban,
fűben, fában, víz tükrében,
igaz emberek szívében.
Az én hazám ügyes gazda.
Gyümölcsöket s magot érlel,
táplálja esővel, nap melegével,
majd gondoskodó szorgos kézzel
ajándékoz új kenyérrel.
Az én hazám, míves bölcső,
amelyben ha testem fáradt
s lelkem békét nem találhat,
lágyan ringat s ha jön az álom,
nyugalmam itt megtalálom.
Az én hazám, édesanya.
Hegy, domb ölelő karja,
szél neszében simogató hangja,
vigyázó szeme tavak tükrében,
szerető szíve minden szegletében.
Az én hazám kincsek tára..
A világ csodás, a horizont tág
de nekem a legszebb Magyarország!